Ausztrália keleti partjain találhatjuk a Föld talán egyik legcsodálatosabb állat- és növényvilágát, a Nagy Korallzátonyt. Sokszínűségével és hatalmas terjedelmével jócskán kitűnik a bolygónk számos más területei közül. Ez az ökoszisztéma azonban hanyatlóban van. 1995 óta a Nagy Korallzátony több, mint felét veszítettük el és ez a klímaváltozás súlyosbodásával csak emelkedni fog. Egy újonnan közzétett jelentés számos új aggályra hívta fel a figyelmet.
A Nagy Korallzátony méretét tekintve óriási, mintegy 344 400 négyzetkilométernyi területével a világ legnagyobb korallzátonyaként 450 kemény és legalább 1000 típusú lágy korall élőhelyeként szolgál. A NOAA1 szerint az óceánban élő halak mintegy negyede az egészséges koralloktól függ.
A korallokat két típusba soroljuk, az egyik a sekély vízben él, míg a másik, a mélytengeri korallok jóval mélyebben. A Nagy Korallzátony az előbbi típusba tartozik, melynek ismertetőjegye, hogy a korallok szimbiózisban élnek a fotoszintetikus algákkal, az úgynevezett zooxanthellae-kkel. Ez az alga látja el energiával a korallzátonyt, enélkül elpusztulna. A színét is az alga adja.
Azonban ahogy emelkedik a hőmérséklet, a korallok érzik ezt és lényegében kidobják magukból a szöveteikben élő algákat. Az óceánok savasodása, a nem fenntartható halászat, a vízminőség romlása mind fontos tényezők a korallzátonyok pusztulásában. Ezt a folyamatot nevezzük a korallok elfehéredésének. A korallok úgynevezett virágállatok, vagyis növényeknek kinéző állatok.
Ha a fehéredés nem súlyos, még van esély a korallok felépülésére. Azonban a legtöbbször nem élik túl. A lent látható csúszka bal oldala a Nagy Korallzátonyt mutatja 2024. márciusában a Lizard Island mellett, fluoreszkálva. Ez a fehéredés utolsó szakasza, ekkor „önti ki” magából a korall az utolsó pigmentfoltokat. A jobb képet három hónappal később fotózták ugyanazon a helyen, ekkor már a korallok 97%-a elpusztult.
A Nagy Korallzátonnyal foglalkozó Great Barrier Reef Marine Park Authority pénteken közzétett közleménye ismételten megerősíti, hogy a felmelegedést okozó üvegházhatású gázok kibocsátása hozzájárul a korallzátonyok pusztulásához. 2023 megkapta az eddig tapasztalt legmelegebb év címet és a melegedés nagyon úgy néz ki, hogy folytatódik. A Nagy Korallzátony soha nem volt ilyen forró az elmúlt négyszáz évben!
Mindezek mellett a jelentést publikáló hatóság azt találta, hogy lecsökkent a teknősök és más vízi élőlények száma, beleértve számos egyébként is veszélyeztetett fajt. Bár Világörökségnek számít és rengeteg törvény védi a korallzátonyt, az óceánok felmelegedése ellen nem tudnak sokat tenni. A gyárak és a mezőgazdaság által kibocsátott szennyező anyagok, mint például a szén-dioxid vagy a metán olyan gázok, amelyek felmelegítik a bolygó atmoszféráját. A döntéshozók bár tudnak olyan szabályt hozni, hogy megtiltják a halászást a korallzátony környékén – ennek ellenére a bolygó továbbra is melegedni fog.
2024 új fejezetet nyitott a korallzátony történetében. Az éghajlati rendszerbe már most is beépült jövőbeli melegedés azt jelenti, hogy a további degradáció elkerülhetetlen. Ez a klímaváltozás kijózanító számítása.
– derül ki a közleményből.
Ahhoz, hogy a korallzátonyok pusztulását megakadályozzuk vagy csökkentsük, szigorú nemzetközi szabályozásokat kell bevezetnünk, melyek nem bánnak kesztyűs kézzel a klímaváltozást okozó gyárakkal és államokkal. Jelenleg a legnagyobb kibocsátó országok az alábbiak: Kína, Amerikai Egyesült Államok, India, Oroszország, Brazília.
És tekintve, hogy a kibocsátást okozó országok a döntéshozó testületek szereplői, nem fognak olyan törvényeket hozni, amelyek veszélyeztetnék hazájuk gazdaságát. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége minden évben klímakonferenciát szervez ezeknek az országoknak a részvételével és új célokat tűznek ki az ember okozta klímaváltozás leküzdésére. Ironikus módon azok az emberek (politikusok, üzletemberek, gyárak vezetői, stb.) hozzák a szabályokat, akik ellen szabályokat kellene hozni.
Ausztrália nagyon kedves, hogy törvénybe iktatja a Nagy Korallzátony védelmét, ugyanakkor ha valóban meg szeretnénk védeni a korallzátonyunkat, mégis mi az oka annak, hogy Ausztrália a világ második legnagyobb fosszilis tüzelőanyag szállítója Oroszország után?
Ezzel nem Ausztráliát szeretném szidni, hanem megemlítek egy tényt. Biztos vagyok benne, hogy ha Ausztrália abbahagyná a fosszilis tüzelőanyagok exportálását, nem lenne jobb a Nagy Korallzátony helyzete, mert a kibocsátások még így is magasak. Ha Ausztrália nem exportálna, a célállamok más forrásból szerznék meg a tüzelőanyagokat.
Itt egy megoldás segíthet: globális mértékű összefogás kell az országok között és a politikusoknak be kell látniuk, hogy tévedtek. Tévedtek, hibát vétettek, de ha belátják ezt a hibát, még van remény. Zöld energiára kell átállnunk az évtized vége előtt.
Források
A cikk a The Conservation cikkén alapult és az inspirálta. Lásd itt.
- Cassella, Carly. “Since 1995, We’ve Lost More than 50% of Great Barrier Reef Corals.” ScienceAlert, 18 Oct. 2020, www.sciencealert.com/coral-of-virtually-every-species-age-and-size-is-declining-in-the-great-barrier-reef.
- Hoegh-Guldberg, Ove. “‘Humanity Is Failing’: Official Report Warns Our Chance to Save the Great Barrier Reef Is Fast Closing.” The Conversation, 24 Aug. 2024, theconversation.com/humanity-is-failing-official-report-warns-our-chance-to-save-the-great-barrier-reef-is-fast-closing-237441.
Borítókép: Ank Kumar / Flickr.
Jegyzetek
- Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal, angol nevén National Oceanic and Atmospheric Administration. ↩︎
